TIZENKILENC

Wedge Antilles elnézte, ahogy Corran Horn és Gavin Darklighter teste a bactatartályban lebeg. A látvány felidézte benne az emlékeket, amikor ő töltötte ideje nagy részét a bactafürdőben. Nem a Fieprieve, hanem a Home One, Ackbar endori zászlóshajója fedélzetén történt. A tartályban töltött idő nagy részében öntudatlan állapotban volt, és ezért hálás is volt. Ha észnél van és gondolkozhat, abba beleőrül.

– A pilótái szépen gyógyulnak, Antilles parancsnok.

Wedge megfordult, és meglepetten pislantott.

– Ackbar admirális? Mit keres ön itt, uram?

A kalamári a háta mögött összekulcsolta a kezét. – Olvastam a jelentését, és meglehetősen objektívnek tartom. Még több információra volna szükségem.

Wedge bólintott.

– Nem volt időm kidolgozni a jelentést, uram.

– És soha nem is szerette a papírmunkát.

– Nem. – Wedge megdörzsölte az állát, és meglepetéssel tapasztalta, milyen borostás az arca. Mennyi ideje is nem aludtam? – Kérhette volna a részletes jelentést, vagy a Home One-ra rendelhetett volna jelentéstételre. Megtakaríthatta volna az utat.

– Gondoltam rá, de tudom, hogy csak morzsányival volna részletesebb az új jelentése, és az embereit sem szívesen hagyná magukra, ezért inkább én jöttem ide.

– Ackbar belesett a tartályokba. – Meg aztán már nagyon unom az Ideiglenes Hivatal tanácsüléseit. És a Zsiványkommandó sorsa sokkal fontosabb annál, hogy sem a fejemre olvasnák a hiányzásomat.

A koréliai a parancsnokára pillantott.

– Ennyire rossz a helyzet?

– Talán csak én túlzom el. A politikusok hajlamosak a katonáikat cyborreai harci kutyáknak tekinteni.

– Márpedig a katonák nem szeretik, ha ölebnek tartják őket.

Ackbar halbajusza megrezdült.

– Tekintettel arra, hogy mi vagyunk azok, akiket, megtámadtak, akikbe belemartak, és akik vérzünk a taktikánk ennek megfelelően politikailag célravezető, még ha katonailag öngyilkos is. – Kezével a panorámaablak felé intett. – Tudják már, mi történt odakint?

– Még nem. A lényeg nem változott: három pilóta komoly sérülést szenvedett, egy meghalt, és a hat őrszem is halott. Lehetett volna rosszabb is, de úgy tűnik, a rohamosztagosok be akarták drótozni a tábort, hogy azután a távolból robbantsák fel. Ha időzítőt használtak volna, most sirathatnánk a felszerelésünket meg az embereinket. Egy egész szakaszt bevetettek. Mindet elkaptuk, és a Delta DX-9 szállítógépükkel menekültünk el.

– Aligha érte meg az árat, mindenesetre jó ötlet volt.

Wedge bólintott.

– Akiket elfogtunk, két katona meg a hajó ötfős személyzete, nem hajlandó beszélni. A fogdában vannak, külön zárkában. Egy Emdi 0-s, és egy Emdi 1-es robot a halottakkal foglalkozik. Kis szerencsével megtudhatjuk, honnan jöttek.

– A Talaseát evakuálták?

– Igen, uram. Arra gondoltunk, hogy a birodalmiak valószínűleg odamennek megnézni, mi történt az embereikkel, ezért felállítottunk néhány rejtett csapdát, és készítettünk nekik néhány meglepetést, azután elhúztunk onnan. – Wedge nagyot sóhajtott. – Készítettem egy listát az otthagyott felszerelésről, arra az esetre, ha egyszer visszamennénk érte.

A kalamári lassan bólintott.

– Milyen az osztag hangulata?

Wedge megfordult, és hátát a hideg üvegacélnak vetette. Szerette volna behunyni a szemét, hogy aludjon, és attól tartott, ha megteszi, tényleg elalszik.

– Meg vannak döbbenve és igen kimerültek. Lujayne elvesztése nagyon megrendítette őket. Lujayne nem a legjobb pilótánk volt, nem az a fajta, aki kihasznál minden alkalmat, ezért senki nem számított arra, hogy ő lesz az első. Corrant, Brort és Shielt könnyen elragadja a hév, Corrannal ez is történt. Lujayne vadászpilóta volt, aki számára ágyban meghalni nagy szégyen. Őt azonban meggyilkolták, nem csatában halt meg, és ez azt hiszem, valamelyest méltányolható. – Megrázta a fejét. – Persze, ennek semmi értelme.

Ackbar megveregette a vállát.

– De igen, van értelme. Tudjuk, hogy a háború barbár dolog, de megpróbáljuk elviselhetővé tenni. Mi magasra emeljük a mércét, és csak legitim célpontokat támadunk meg, nem civil és kórházhajókat. Joggal várhatnánk el az ellenségtől, hogy ők is betartsák a játékszabályokat.

– De ha ők is olyan magas szinten volnának, mint mi, nem kellene egymással hadakoznunk.

– És éppen emiatt az ön vállára nehezedik az egész probléma. – A kalamári ellépett az ablaktól. – Mikor jönnek ki az emberei a tartályból?

Wedge a kronométerére nézett.

– Hornnak és Darklighternek még húsz órája van, Andoori Huinak minimum huszonnégy, maximum negyvennyolc. Úgy mondják, neki az anyagcseréjével is vannak problémák, ezért neki tovább tart a felépülés. Minél előbb szeretnék emléket állítani Lujaynénak. Wedge megdörzsölte a szemét. – Attól félek, hogy Gavin összeomlik. Lujayne nagyon sokat segített neki az asztronavigációban.

– Ezek szerint még huszonnégy órán át semmit nem tehetünk.

Wedge megrázta a fejét.

– Semmit, csak várakozhatunk.

– Nem egészen, magának aludnia kell.

A koréliai megfordult, és Ackbarra pillantott. – Majd később pihenek.

– Most fog pihenni. Ezt tekintse parancsnak, máskülönben magára szabadítok egy 2-1B robotot, az majd elaltatja. – Ackbar arckifejezése megkeményedett, s ebből Antilles tudta, hogy beváltja a fenyegetését. Tizennégy óra múlva várom a másodtisztjével együtt a Home One fedélzetén. Addigra Salm tábornok is megérkezik.

– Ha tudom, hogy Salm tábornok fog pucérra vetkőztetni, inkább lelövetem magam a rohamosztagosokkal.

– Igen, az ember valóban meztelennek érzi magát a jelenlétében, ugye? – Ackbar szája jellegzetes mosolyra húzódott. – A találkozó célja mindenesetre nem a dorgálás lesz.

– Nem?

– Nem. – Ackbar hangja hűvösebbre változott, és megkeményedett. – A Birodalom megtámadta az egyik előretolt támaszpontomat. Ha nem vágunk vissza, mégpedig határozottan, akkor elszemtelenednek, és folytatják. Nem akarom, hogy ez bekövetkezzen. Salm tábornok bombázói alkalmasak a feladatra.

– Ha szükség lesz a Zsiványkommandó támogatására, mi megyünk, uram.

– Pontosan ezt a reakciót vártam, parancsnok. Most pedig menjen aludni!

– Igen, uram – szalutált Wedge. Aludni és a bosszúról álmodni, ez lesz ám a szép.

Corran nem tudta biztosan, mi a rosszabb: a bacta savanyú íze a torkában, vagy a folyadékban való lebegés okozta émelygés. A bacta íze a számára a műanyag hordóban besűrűsödött, ragadós, döglött lum ízét idézte fel. Mivel a lövedék a jobb tüdejét roncsolta szét, a bacta most szabadon áramlott át a tüdején, minden lélegzetvételnél érezte annak émelyítő bukéját.

Ettől eltekintve jól érezte magát. A mellén még ott a vörös folt a találat helyén. Ez a folt azonban feleakkora volt, mint Gaviné. Corran rájött, hogy a páncél óvta meg az életét, amikor felfogta a sugár erejét. De hogy Gavin hogyan élte túl a haslövést, arról fogalma sem volt.

Gavin a szomszéd ágyon az oldalára fordult.

– Ilyet még sose csináltam.

– Nem hibáztál közelharcban, vagy nem úsztál még bactában?

– Egyiket sem – ráncolta a szemöldökét Gavin. Nem hiszem, hogy hibáztam volna...

– Nem is hibáztál – mondta Corran, és a lábát átvetette az ágy szélén, hogy felállhasson. – Szerintem nem tudtad, hogy várnod kell, amíg jelzek, hogy tiszta a levegő. Az én hibám volt.

Gavin megtapogatta a hasán a piros foltot.

– Borzalmasan fájt, de azt hiszem, elájultam.

– Pokoli szerencséd volt. Abba bele is halhattál volna.

– Emlékszem, hogy visszalőttem. Eltaláltam a rohamosztagost?

– Nem tudom, Gavin. Hacsak nem készítettél az eseményről holofelvételt, már nem is fogjuk megtudni. – Corran felállt, és örömmel tapasztalta, hogy néhány apró remegés után a lába megtartja. – De a haverjaival együtt ő is meghalt, és csak ez számít.

– Közülünk meghalt valaki?

Corran előtt felvillant a folyosón látott jelenet, és megrázta a fejét.

– Nem tudom, Gavin.

A med-center zsilipje kinyílt, és Wedge Antilles lépett be. Mosolya először még szélesebbre változott majd kissé elkomolyodott. Sebtében viszonozta Gavin és Corran tisztelgését.

– Jó egészségesnek és életerősnek látni magukat, fiúk.

– Lehet, hogy annak látszunk, de a gyógyulás még eltart egy ideig. – Corran lassan körözött a jobb karjával. – Még egy napi alvás, és minden rendben lesz.

– És Gavin, maga hogy érzi magát?

– Jól, uram. Ha szüksége van rám, most azonnal felszállok.

– Erre most nincs szükség – mondta Wedge, és elkomorult. – Feladtuk a Talaseát, már ki is ürítettük. Elkaptuk valamennyi rohamosztagost, és elvettük a hajójukat. A boncolás majd megállapítja, honnan jöttek. Hamarosan találkozom Ackbar admirálissal és Salm tábornokkal, hogy megbeszéljük a megtorlás módját.

– Én benne vagyok.

– Én is – ugrott ki Gavin az ágyból, de megroggyant a lába, ezért gyorsan meg kellett kapaszkodnia az ágy szélében. – Ezt vissza akarom fizetni nekik.

Wedge bólintott, és Corran tudta, most érkezett el a legkellemetlenebb ponthoz.

– A rajtaütést a vártnál eredményesebben vertük vissza, de volt veszteségünk. Hat őrszemünk odaveszett. Maguk ketten meg Andoorni komolyabban megsérültek. – Wedge a padlóra pillantott, majd Gavinra. – És Lujayne Forge meghalt.

Gavin az ágynak támaszkodott. – Lujayne meghalt?

Corran egyszerűen leült a földre. Érezte, hogy meghalt, tudta, hogy meghalt, de ugyanúgy nem tudta elhinni, mint Gavin. Lujayne mindig a csapattal volt, a szívügye volt a csapat minden tagjának sorsa. Ő volt a csapat lelke, ő tartott össze bennünket. Képtelenség, hogy ő legyen az első áldozat.

Corran maga elé meredt.

Sosem volt alkalmam megköszönni neki, hogy segített megjavítani az X-szárnyúmat, és már nem is lesz.

Gavin a fejét rázta.

– Nem halhatott meg. Ő tanított engem az asztronavigációra... – A kölyök az öklével ütni kezdte az asztalt. – Meghalt...

Wedge felsóhajtott.

– Nem könnyű elveszíteni egy barátot, Gavin.

Gavin ökle megállt a levegőben.

– Ez az első eset, hogy olyasvalaki hal meg, akit ismertem:

– Valóban? – vonta fel a szemöldökét Corran.

– Ő még gyerek, Corran.

– Tudom, uram, de a nagybátyja...

Gavin a fejét rázta.

– Találkoztam olyan emberekkel, akik később meghaltak. Emlékszem még Owen bácsira meg Beru nénire, így neveztem őket, amikor néhány alkalommal Biggs elvitt magával, hogy meglátogassuk Luke-ot a Lars-farmon. A haláluk után apám vitte tovább a farmot.

Wedge a szemöldökét ráncolta.

– Úgy tudtam, Luke egy idegennek adta el.

– Igen, Throgg volt a neve. Néhány szezont dolgozott ott, és mert a nagybátyám a farmot a birtokához akarta csatolni, rávette a hatóságot, hogy vessenek ki rá idegen tulajdonosi adót, amit Throgg nem volt képes kifizetni. Apám nem osztotta ezt a taktikát, és inkább megvásárolta Throggtól tisztességes áron, mintsem hagyta, hogy az árverésen Huff nagybácsi birtokába kerüljön. – Gavin megvonta a vállát. – A farmon felnőve gyakran láttam Larsékat, de nem igazán ismertem őket. Kölyök voltam, igazi kölyök. Kedvesek voltak hozzám, de...

– Nem ismerted őket – mondta Corran, és felhúzta a térdét.

– Értem. Mégis, a kuzinod, Biggs...

– Biggs nyolc évvel volt idősebb nálam. Volt, amikor kedvelte a társaságomat, volt, amikor nem. Olyankor nem tudtam, mi baja van velem. – Gavin vállat vont. – Azóta felnőttem, sok mindent megértek, de ezt még most sem. És emiatt nem különösen rázott meg a távozásuk. Nem is nagyon tudtam róla...

– Értem – mondta Wedge, és összefonta a karját a mellén. – Én ott voltam, amikor Biggs meghalt. Találatot kaptunk, és én magam fektettem Biggset a hordágyra. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy csak azért vagyunk ott, hogy pajzsként szolgáljunk Luke-nak, de akkoriban ezt nem bántuk. Tudtuk, hogy ő is megtenné értünk, de azt is tudtuk, hogy a Halálcsillagot neki kell elpusztítania. Biggs a közelében maradt, és felfogta a TIE-vadász lövéseit. Ott halt meg. És éppen ezzel adott időt Luke-nak arra, hogy megsemmisítse a Halálcsillagot.

A Lázadók parancsnoka az ablakon át kinézett az űrbe.

– Én repültem Biggsszel még a Yavin előtt, és mondhatom, jó pilóta volt. Mintha olvasott volna a TIE-pilóták lelkében. Tudta, mikor kell kitérni, mikor kell lőni és mindent elkövetett, hogy kimerítse az ellenség iontelepeit, vagy szétlője őket. Büszke volt a tapasztalatára és az eredményeire, de nem volt arrogáns. Gavin elmosolyodott.

– De szeretett kérkedni, főleg amikor olyasmit tett, amit más nem tudott megtenni.

Wedge kuncogott.

– Rendszerint gyűlölöm az ilyesfajta kérkedést, de Biggsé nem túl gyakran irányult ellenem. Az első közös bevetésünkön egy birodalmi konvoj ellen mentünk. Ez nem sokkal azután történt, hogy a birodalmiak rendszerbe állították a Nebulon-F fregattjaikat, mint amilyen a mi Reprieve-ünk is. Azok feladata volt az ugrás fedezése. Két tucat TIE-vadászt engedtek szabadon. Biggs akkor ötöt szedett le, és ettől ő lett az ász. Csakhogy egy másik pilóta is ász akart lenni, és magának követelte Biggs harmadik prédáját, azt hiszem, az volt az illető tizenötödik bevetése. Biggs azonban csak az ötödik találata után engedte szóhoz jutni a fickót, akinek szintén sikerült ásszá válni. Nem volt arrogáns, a fickó mégsem felejtette el a dolgot egy életre.

Gavin bólintott.

– Biggs ilyen volt, ha az ember komolyan vette a rigolyáit, kikészülhetett tőle. A legjobb volt tudomást sem venni róla.

– Ezzel végül is arra ösztönözte a másikat, hogy hozza ki magából a lehető legjobbat. Ezért is nem ment Luke-kal az Akadémiára. Nem akarta arra vesztegetni az idejét, amikor mást is tehetett. – Wedge elgondolkozva vakargatta a nyakát. – Ha a Yavinnál életben marad, most neki kellene jelentést tennünk.

Corran felemelte az ujját.

– Az a másik ász visszafizetett neki?

Wedge arcáról lehervadt a mosoly.

– Az a fickó, Amil Kask volt a neve, rendszeresen Biggsszel járőrözött. Egy esetben átvállalta Biggstől az egyik feladatot, ami könnyű sétahajózásnak ígérkezett, azt hiszem, egy futárhajót kellett kísérnie. Az ilyen bevetésen bőven van alkalom a pihenésre, kikapcsolódásra. És jól is fizetik, ennek ellenére Biggs átengedte neki. Biggs így jutott el az Alderaanra. A bolygón volt, amikor megérkezett a Halálcsillag.

– Hoppá. – Corranna nehezen felállt. – Akkor Biggsnek igen csak szerencséje volt.

– Igen, csakhogy a szerencse forgandó. – Wedge barna szeme összeszűkült. – A miénk azonban még részben megvan. Örülök, hogy ismét közöttünk vannak. Nem szívesen írnám fel magukat a veszteséglistára. Az így is már elég hosszú.

Gavin nagyot nyelt, majd a kezét nyújtotta a parancsnoknak.

– Köszönöm, uram. Azt hiszem, most már kissé jobban ismerem Biggset.

Wedge megrázta a kölyök kezét.

– Köszönöm, hogy felidézhettem a Biggsszel kapcsolatos jó emlékeimet. Minél tovább tart a háború, az ember annál többet gondol a veszteségeire, sokan ezért is hagynak fel a katonaélettel. Biggs, Porkins, Dack, Lujayne... rájuk nemcsak mint veszteségre kell gondolnunk. És egyre kevesebb idő marad az emlékezésre.

A parancsnok a fali kronométerre pillantott.

– Hamarosan találkoznom kell Ackbarral és Salmmal. Úgy négy óra múlva megemlékezünk Lujayne-ról meg a Talasea többi áldozatáról. Azután pedig Ackbar hajlandó lesz, Salm pedig vérszomjasan követelni fogja a megtorlást, hogy a birodalmiak szerencséje leáldozhasson, a halottaink pedig békében nyugodhassanak.